{{ selectedCategoryName }} {{ selectedMenuName }}
Vissza a lap tetejére

A művész életútja

Rippl-Rónai József 1861. május 23-án született Kaposváron, a Zárda utcában. Édesapja, Rippl József megbecsült igazgató-tanítója volt az úgynevezett „Cigli” iskolának, a szakmunkásképző elődjének. Édesanyja, Knezevich Anna Paulina négy fiúgyermeket nevelt fel, majd katolikus leányneveldét vezetett. József, az elsőszülött négy gimnázium után gyógyszerész, majd úri gyermekek házitanítója lett. A következő testvér, Ödön vasutas-állomásfőnök lett, József művészi ambícióinak legfőbb anyagi és erkölcsi támogatója. Modern képgyűjteményével a kaposvári múzeum alapjait rakta le. Lajos testvérük pénzügy-igazgatási számvizsgáló volt, és a szűkebb család örömére hegedűn játszott. Sándor, a legfiatalabb az Operaház énekese volt, József nyomán Ödön és Sándor is rajzolgatott. József 1884-ben, 23 éves korában kezdte el művészi tanulmányait a Müncheni Akadémián. Diez és Herterich élő modelles osztályának növendéke volt három évig. 1887-ben a magyar állam ösztöndíjával Párizsba utazott. Az ott élő időskorú Munkácsy Mihály segédje lett, miközben megismerkedett a stílusújító törekvésekkel is. Két évig Munkácsy műveinek másolásából élt. A nagy romantikus realista művész hanyatló korszakának szalonképeit sokszorosította a műkereskedelem igényeinek megfelelően. Önálló művészi útja érekében elhagyta mesterét. Barátnőjével, Lazarine-nal és skót festőművész barátjával, Knowlesszal közösen bérelt lakásában élt 1902-ig. Az anyagi nélkülözések közepette is vállalta a modern művészek kezdeti népszerűtlenségét. 1892-ben önálló kiállítással mutatkozott be a párizsi osztrák–magyar követség épületében. Tisztelők és barátok kis csoportja jelentette számára a biztató, lelkesítő hatást, amellyel kitartott művészi elvei mellett.

Festményeire felfigyelve hívták meg Ripplt a Nabi, azaz a Próféta nevű művészcsoport tagjai sorába, továbbá bejáratos lett a Revue Blanche folyóirat köré szerveződő fiatal művésztársaságba is. Közeli barátja lett Maillol, a későbbi híres szobrász, megismerkedett Gauguinnal, Toulouse-Lautreckel, Cézanne-nal. Igyekezett Budapesten is ismertté válni. Andrássy Tivadar gróf megbízta őt egy ebédlőberendezés egységes stílusú megtervezésével, s az iparművészeti kivitelezés irányításával. Időközben hazalátogatott Kaposvárra, s szeretettel festette meg a szülei és testvérei arcképét. A hazai értetlen fogadtatás ellenére elhagyta Párizst, és visszatért Kaposvárra. 1901-ben művészi megbízásokat vállalt Belgiumban, majd Oroszországban, s a jövedelméből egy kis házat vásárolt a Fő utca végén. Ott festette az enteriőrkorszak képeit. Szobabelsők intim világába helyezett kisvárosi embertípusok, stilizált karakterek, mint a Mózes-szakállú édesapja, a nagy orrú Piacsek bácsi, migrénes fiatal hölgyek, rokon gyermekek lettek Rippl-Rónai képeinek szereplői. E képeken kezdett magára ismerni a magyar közönség.

Már a negyedik alkalommal rendezett önálló kiállítást Budapesten olyan helyeken, amelyek nem kifejezetten kiállítási intézmények voltak. 1895-ben egy magánlakásban 30 művet állított ki, 1900-ban a Royal Szállóban 203 művet, 1902-ben a Mercur Palotában 328 művet, 1906-ban a Könyves Kálmán Műkiadónál 318 művet mutatott be. Ez utóbbinál köszöntött be nála a siker. A magyar művészetben példátlan közönségsiker, képvásárlási láz vette körül Rippl-Rónait. A fővárosi művészkörök vezéralakja s az újként megalakult Magyar Impresszionisták és Naturalisták köre (A MIÉNK) tagja lett. Bérelt egy műtermet Budán, és a Műhely nevű iparművészeti vállalkozás szervezésébe kezdett. A hazai lakáskultúra modernizálása volt a célja, miközben végre megvalósíthatta a saját ideális intim otthonát is. 1908-ban árverés útján vásárolta meg Kaposvár szélén a szőlősgazdák övezetében, parkos ligettel körülzárt emeletes nyaralóépületet gazdasági házakkal, szántóval és legelővel. Kész művészparadicsom volt már. Egy Gundy György nevű pesti operaénekes ízlése nyomán formálódott ki 1868-tól, negyven éven át. A Róma villa nevet is Gundy adta neki, mivel a ház a Róma-hegyen állt.

Rippl-Rónai 1908-ban tízholdas birtokos gazda lett. A későbbiek során még négy hold szomszédos szőlőt és szántót vett hozzá. Tehenet, birkákat, lovat, szamarat, baromfikat, méheket, kutyát és pávát tartott. A gazdasági intéző Hegedűs György volt. Ám a jövedelmező gazdálkodás helyett a vendéglátás örömeinek hódolt a ház ura. A művészi értelemben nagyon termékeny festőművész a korábbi évek nyarait rendszerint egy módosabb barátjánál – Kunffy Lajos festőművésznél Somogytúron, gróf Somssich Gézánál Vótapusztán, valamint Körtvélyesen – töltötte. Ezután már ő nyaraltatta barátait. Medgyessy Ferenc szobrai 1913 óta ma is megtalálhatók a kertben. Ady Endre, Móricz Zsigmond látogatásáról híres történetek íródtak. A festőkollégák közül Márffy Ödön, Galimberti Sándor, Kunffy Lajos, Bernáth Aurél s a művészettörténész Petrovics Elek és Meller Simon is éltek a szíves vendéglátással.

Rippl francia felesége, Lazarine és annak elárvult unokahúga, Anella, Rippl bácsi, a művész édesapjának unokatestvére és egy szakácsnő voltak még a villa és a gazdasági épületek lakói. A vincellérházból lett a műterem, ám a parkban állt legtöbbször a festőállvány. Általában minden vendég modellként szolgált a képeihez. 1910-ben egy Fenella nevű szépen éneklő és gitározó angol cigánylány a kukoricás stílusú képek kedvelt aktmodellje volt. A dal, a zene, a szőlőben megtermett bor fontos vendégmarasztaló tényezővé vált. Rippl maga is zongorázott, de gyakran meghívták a gimnázium egyik szépen zongorázó tanárát, Novák Józsefet, aki Grieg-, Chopin-, Schumann- és Liszt-műveket játszott. A Róma villa már nem olyan csendes, intim otthon volt, mint az előző a Fő utcában. Az új környezet Rippl-Rónai emberi kötődéseire alapozott művészete számára a teljes kibontakozásul szolgált. Új festői korszaka a harsány életörömöt sugárzó, nagyon dekoratív „kukoricás stílus”.

A magyarországi körülmények azonban nem nagyon kedveztek Ripplnek. Nem kapott állami megbízásokat terjedelmes freskók, mozaikok kivitelezésére. Az általa védelmezett fiatal, modern művészgeneráció mellőzte őt, emiatt lassan elszigetelődött. A téli hónapokat Budapesten töltötte. Ott festette híres pasztell arcképeit a Nyugat folyóirat íróiról: Babitsról, Szabó Lőrincről, Móricz Zsigmondról, és a lipótvárosi szépasszonyokról. Önarcképeit követve figyelhetjük meg a tempós művészi gyakorlathoz szokott Rippl-Rónai sugárzó életenergiájának lassuló, elfáradó parázslását. Egyik modellje, Zorka iránt fellángolt érzései már nem az intim, hanem az eltitkolt kapcsolatáról vallanak.

Agyvérzéssel kezdődött a betegsége. A balatonfüredi szívkórházból való hazaszállítása után szélütés érte, tüdőgyulladást kapott, végül veseelégtelenség okozta a halálát 1927. november 25-én. Sírja a kaposvári Keleti temetőben van.